Elegem van abból, hogy soha semmit nem tudok végigcsinálni, elegem van abból, hogy mindent mindig feladok. Elegem van a kis hülye mentségeimből, hogy mindig találok valami kibúvót. Abból, hogy már évek óta nem élek teljes életet, mert mindig azt mondogatom magamnak, hogy nem-nem, még nem lehet, még nem vagyok elég vékony, még nem tehetem meg ezt vagy azt, még nem érdemlem meg a boldogságot. Elegem van abból, hogy a súlyom van a világom középpontjában. Elegem van magamból!
Tudom, sokszor mondtam már, néha teljesen elszántan, néha csak úgy, de most komolyan, mikor ha nem most? Meddig akarom már húzni ezt az egészet!? Majd ha negyven év múlva visszanézek és siránkozok azon amit elvesztegettem csak akkor fogom megérteni, hogy itt lett volna az ideje!? Nem, nem, most fogok lépni, MOST ettől a perctől kezdve úgy élek, hogy az lebeg a szemem előtt, hogy nekem is olyan életem lesz mint azoknak a lányoknak akik minden szombaton eljárnak bulizni, flörtölnek, pasiznak, táncolnak, elégedettek magukkal. Sok barátjuk van, akikkel eljárnak moziba, shoppingolni, fagyizni vagy épp az edzőterembe. Olyan lány leszek akinek mindenki a barátja akar lenni, aki nem emel falakat maga köré, mert szégyenli azt aki, olyan lány aki nem fél beszélni azzal a pasival aki tetszik neki. Olyan lány aki nem fél semmitől, az álmait követi, harcol értük és végül eléri azokat.
MOSTANTÓL ez vagyok én, a lány aki küzd és végül célba ér.

De mindez lehetsz akkor is, ha előtte nem kínzod magad testileg és lelkileg. Hidd el nekem, tényleg.
VálaszTörlés