Eper színű felhők

Fáradt vagyok. Nem akarom elvonszolni magam az ágyig. Nem akarok elaludni. Nem akarom, hogy újból reggel legyen. Nem akarom, hogy egy új nap kezdődjön. Fáradt vagyok. Csak aludni akarok. Felébredni nem. Aludni... hónapokig. Csak aludni. Talán álmodni... Szeretem az álmokat. Álmomban bárki lehetek. Bárki lehetek és bármit megtehetek. Álmomban ehetek. És reggel azzal a megnyugtató érzéssel ébredhetek, hogy "ez csak álom volt". De most nem akarok felébredni. Csak aludni akarok. Álmomban hercegnő lehetek, delfinekkel úszhatok, táncolhatok, repülhetek. Repülhetek akár egy madár. Egy hatalmas kecses fehér tollú madár. El innen. El messzire. Egy olyan világba ahol minden békés és nyugodt. Ahol nincsenek sztereotípiák amiknek meg kell felelned és mindenki elfogad úgy ahogy vagy. Egy olyan világba ahol mindenki önmagadért szeret. Egy világba ahol nem kell választani a béke és a szabadság között, mert mindkettő létezik egyszerre, egy időben. Idő... álmomban nem létezik az idő. Minden perc örökké tart. Örökkön örökké lebeghetek az eper színű felhők között. Örökkön örökké. Nincs reggel, nincs valóság ami félbe szakítaná a csodát. Csak te létezel, a puha ágyad, és a végtelen. Aludni akarok. Csak aludni és nem félni a holnaptól. Nem félni a világ gondjaitól. Nem félni a kudarctól, attól hogy csalódást okozok. Nem félni attól, hogy nem vagyok elég jó. Félelem nélkül létezni. Küzdelem nélkül, mert már nincs miért küzdeni. Minden úgy jó ahogy van. Minden tökéletes. Minden nyugodt.  Álmomban boldog vagyok. Tulajdonképpen az az egyetlen hely ahol boldog vagyok. Az általam felépített tökéletes világban. Ez a világ bennem van. Boldogság... A boldogság is bennem van.

Csak őszintén

Jó kedvem van. Már rég volt. Nem is tudom miért, igazából semmi olyan nem történt ami miatt eláraszthatna a boldogság...
A tegnapi napom katasztrofálisra sikeredett.Úgy ébredtem, hogy na akkor ma 600 kcal, se több, esetleg kevesebb. Délben ettem egy kínai (soktésztás) zacskós levest, ami 300 kcal volt, majd utána egy almát is benyomtam. Gondoltam jó ez így majd este még eszek egy banánt és kész is aznapra a kajálás. Naná, hogy nem így alakult... Két óra körül csengetnek. A postás az. Csomagot hozott. Már egyből tudtam, hogy baj lesz. Átveszem, aláírom, kibontom. Ferrero rocher és Milka csoki. Neee. Ezt ne tegyétek velem.
A Ferrerora rákerestem neten, 70 kcal darabja. Na jó együnk egyet. Oké, még egy belefér... Basszus még egyet, de ez az utolsó... Mégis kit álltatok? Bontsuk ki a Milkát is... És az események követték egymást. A dolog odáig fajult, hogy a sajtot és a sonkát felváltva tömtem befelé. Ja, hogy már menni kéne órára? Na akkor hagyjuk abba az evést...
Este még ettem egy pizzát, de volt itthon chips is. Tizenegy óra körül kimentem a konyhába, hogy na akkor a chipset is faljuk fel és akkor holnaptól... Már épp készültem kibontani, mikor megszólalt egy kis hang a fejemben: ez most komoly? komolyan még ez is beléd fér? ne viccelj már, így is majd' szétpukkadsz....
És akkor letettem a chipset. Befeküdtem az ágyikómba és megnéztem egy részt a Véznák kontra dagik-ból. Kövérséggel és fogyással kapcsolatos filmeket örökkön örökké tudnék nézni. Soha sem unom meg őket.
Ezek után bűntudattal (és kajával) telve aludtam el.
Ma már úgy ébredtem, hogy mivel totálisan elrontottam a tegnapot, most szépen kompenzálni fogok és tartok egy fast napot. Ez délben dőlt meg. Egy kis tál müzlit ettem tejjel. Mire elfogott az érzés, hogy basszus nem igaz már, hogy nem bírom betartani azt amit önmagamnak fogadok meg, miért kell nekem már az első napokban elrontanom mindent?... És ez az érzés még most is tart (hál' istennek) és így kibírtam, hogy a mai napon ne egyek mást. Így estére végre azt érzem, hogy éhes vagyok, hosszú idő után először. Annyira hiányzott már ez az érzés, komolyan élvezem. Ezen felbuzdulva holnapra is fastot tervezek. Remélhetőleg több sikerrel...

We are all broken and sad.

Penny egy átlagos lány volt, átlagos problémákkal. Penny előtt minden lehetőség nyitva állt. Elég okos volt ahhoz, hogy bárki lehessen belőle, és elég szép is ahhoz, hogy mindent könnyen megtehessen. Penny szerette ha mindig van mit csinálnia. Szeretett a barátaival lenni, és szerette azt a fogyasztói társadalmat amelyben élt. Imádott beülni kávézókba, éttermekbe, olyan helyekre ahol sokan veszik körül. Penny akkor érezte igazán, hogy él, amikor a város forgatagának részesévé vált. És bár az tette Pennyt boldoggá ha minden egyes percére jutott egy feladat, amelyet emberek között végezhetett, mégis legbelül mindig arra vágyott, hogy egyedül lehessen. Penny nem nevetett együtt másokkal, de ha azt is tette, akkor sem szívből jövő nevetés volt az. Penny sokszor érezte, hogy sírnia kell egy-egy filmjeleneten akár, mikor mások szeme sem rebbent. Bár Penny kívülről egy teljesen átlagos lánynak tűnt -és mindent el is követett, hogy annak látszon-, mégsem érezte magát annak. Nem értette mi baj van vele, miért nem tud úgy örülni dolgoknak ahogyan mások? Miért érez folyton ürességet és szomorúságot? Ha egyedül volt Penny folyton csak sírt, és ha sokáig nem vette körül senki magába fordult. És bár tudta, hogy csak akkor jöhet elő az igazi énje, mikor senki sem látja, mégis egyfajta szorongás fogta el, mintha el akarná még önmaga elöl is rejteni valóját. Penny semmire sem vágyott jobban mint, hogy normális legyen.

Egy napon aztán Penny beszélgetésbe elegyedett egy idős férfival. Penny szerette az idős embereket, akik értékrendszere más volt, mint a korabelieké. Penny szerette a régi időket, számára a mai világból gyakran hiányzó tisztelet volt a legnagyobb érték. Az idős ember elmesélte Pennynek, hogyan vesztette el a családját egy baleset folytán és hogyan építette újra az életét a semmiből. Penny közel érezte magát a férfihoz és számára oly szokatlan módon kiöntötte szívét neki. Elmondta, hogy mindene megvan, de mégis folyton szomorú. A férfi csak elmosolyodott, és annyit mondott: Mi mindannyian megtörtek és szomorúak vagyunk. A különbség azok az emberek között akik ezt kezelni tudják és azok között akik nem, csupán az, hogy az előbbiek tudják, hogy vannak akik szeretik őket.

Penny egyetlen mondatban megkapta a választ az éveken át felhalmozódott kérdéseire. Pennyt bár sokan szeretik, soha sem érezte igazán szeretve magát. Az egyetlen ember akiről Penny mindig is tudta, és tényleg el is hitte, hogy szereti, az az édesanyja volt. De Penny sokszor érezte, hogy ez a szeretet sem feltétel nélküli. Ha az is volt, ez a kétely folyton ott motoszkált Penny szívében. Miután megkapta a választ, Penny egyre csak azt akarta, hogy szeressék. De mivel Penny boldogtalan volt és nehezen engedett közel magához másokat, így nehezen szerették meg az emberek. Penny úgy érezte soha nem fog olyan társat találni aki megérti az ő világát. Penny bonyolultnak tartotta magát. Szeretett volna a világ legnagyobb városának szívében élni, de ugyanakkor egy hatalmas erdő közepén egy kicsiny házikóban, elszigetelve a világtól tengetni napjait. Folyton a múltba vágyott, de szerette volna megismerni a legmodernebb technológiákat. Penny megértette a világot, minden egyes ember álláspontjában látta az igazságot, de értelmetlennek tartotta a gyűlölködést és a viszályt. Penny szerette a világot, de ugyanakkor undorodott is annak egyes részleteitől, hisz ez a világ amelyben élnie kellett tartalmazta a legszebb dolgokat, a legszebb emberi érzéseket, de a legrosszabbakat is.Penny reménytelennek érezte magát,de -bár nehezen ment neki- sosem adta fel a próbálkozást arra, hogy megszeressék. Hisz Penny már tudta: A szeretet az egyetlen út.

Négy hét Karácsonyig

Mindenki be van zsongva a Karácsony miatt. Az emberek ajándékötleteken gondolkodnak, angyalka, Télapó és hóember formájú díszeket vásárolnak és forraltbort isznak a főtéren. A normális emberek.
És én??? Én azt számolgatom hány kilót birok még fogyni Karácsonyig. Ha nem rontok akkor heti -3 sikerülhet, szóval akkor ez 4x -3= -12 kg-t jelent! Ó, bár így lenne. Még semmi sincs veszve.

5 éve próbálok lefogyni kisebb-nagyobb sikerrel. Ez az 5 év alatt a jelenlegi súlyomnál voltam már 10 kilóval kevesebb, de 10 kilóval több is. Idén év elején tettem egy fogadalmat. Nem vagyok híres a fogadalmak betartásáról, de ezt az egyet nagyon nagy elhatározottsággal fogadtam meg: idén lefogyok, idén elérem a célsúlyom. Hozzá tartozik az is a fogadalmamhoz, hogy ha ez nem sikerül akkor egy drasztikus lépésre szánom el magam (...), mert ha idén sem sikerül akkor soha sem fog. 21 éves vagyok, most kéne élnem, most kéne élveznem az életem. Ehelyett minden nap úgy kelek és úgy fekszem, hogy a kajára gondolok. "Mit egyek? Mikor egyem? Mit egyek utána? És mit egyek másnap? " Kaja és fogyás. Másra sem gondolok... De ebből elég, most megcsinálom. Karácsonyig -12, az új évet pedig -14 kilóval fogom kezdeni. Ennek így kell lennie.

De fókuszáljunk először a Karácsonyra. Íme a következő 4 hétre vonatkozó szabályok:
Heti 2 nap fast.
Fast utáni napokon 800, egyéb napokon 600 kcal engedélyezett.
Heti min. 2 alkalom intenzív edzés.
No Binge. No Purge.

De még nem ma.... Ma még bármit szabad ennem. Most utoljára ebben az évben. Az utolsó zabálásom. Ígérem.

Költözés

Úgy döntöttem mostantól átköltözöm a blogger.com-ra. Eddig is blogoltam, de úgy érzem most megérett a változás. Tiszta lapot akarok.
Pár szó rólam: Egy zabagép vagyok aki néha koplal és hashajtózik annak reményében,hogy egy napon kiálló csípőcsonttal és bordákkal ébred. Csak egy lány aki folyton a boldogságot keresi.