At least I've got Merlin

Sajnos nem szolgálhatok semmilyen jó hírrel sem.
Múlt héten 2 bingém is volt és a második után hashajtóztam. Megígértem magamnak, hogy az új évben erre már nem kerül sor (sajnos odáig nem jutottam el, hogy ki is dobjam), de mégis megtörtént. 4 szem stada. Én nem tudom, hogy mitől függ, mert nálam nem mindig ugyan úgy hat a szer,de most nagyon rosszul voltam. Az első hullámnál alig bírtam kimenni WC-re, annyira szédültem a görcsöktől, hogy alig láttam valamit, és miután nagy nehezen elvégeztem a dolgom még hánytam is. Ilyen még nem volt (hányingerem az igen, de hogy konkrétan hányjak is még nem), pedig volt már 6 meg 9 szemes esetem is... Na mindegy, szokás szerint azt hittem meghalok és megfogadtam, hogy most már tuti kidobom, de még mindig nem történt meg. Pedig tényleg ki kéne dobnom. Ez múlt csütörtökön volt (pont egy hete) és azóta is tompán fáj a hasam. Konkrétan a gyomrom alsó része meg a vékonybelem, elég szar, elmúlhatna már...
Ezen incidens óta sem büszkélkedhetek a kalóriabevitelemmel, úgyhogy inkább csendben maradok és meghúzódom a sötétben. Ja és az edzést is hanyagoltam kicsit, múlt héten csak kétszer voltam, ezen a héten meg csak egyszer. Megint rám jött a szokásos hülyeségem, hogy semmi értelme élni... Ne értsetek félre, nem akarok meghalni, de annyiszor belegondolok, hogy mi a fenének vagyunk mi a világon? Bármit is teszünk a végén úgyis meghalunk. Az egyetlen értelme az emberi életnek a fajfenntartás, hogy szaporodjunk, semmi más. Az, hogy hogyan töltöd el a születésed és a halálod közötti időt tökmindegy, úgyis meghalsz, és hosszú távon az emberiség számára sem lényeges, előbb utóbb úgyis a feledés homályába merülsz. A kérészek csinálják jól, kikelnek, szaporodnak és meghalnak. Nyilván ez igaz (legalábbis én annak tartom), amit most írtam a létünk értelmetlenségéről, de az is igaz, hogy ha boldog lennék akkor nem gondolkoznék ilyeneken.
Néha azt kívánom, bár butább lennék, aki mit sem ért a világ dolgaihoz. Áldás, de főként átok ez, tudni és érteni a sok rossz, gonosz dolgot  a világban, mert annyi mindennek nem így kéne lennie ahogy van... "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa." Nem vagyok vallásos, de ez a mondat még kislánykoromban megragadt a fejemben, mert hatalmas igazság rejlik benne. Na mindegy, ezt nem feszegetem, ez a blog nem erről szól. A lényeg, amit ki akartam hozni ebből, hogy most kicsit olyan kedvetlen vagyok, nem érzem azt, hogy van értelme annak amit csinálok, mi lesz ha lefogyok? Semmi. És ha nem? Akkor is semmi. De ez előbb utóbb átmegy rajtam, és újra turbóra kapcsolok, újra hinni fogom, hogy minden jobb lesz ha vékony leszek, túllendülök ezen a közömbösségen.
A másik dolog meg amiről írni akartam (és ami szintén nem túlzottan a blogom témájába vág) az az, hogy a tegnapi napot végigbőgtem egy sorozat miatt, ami nevezetesen a Merlin. Ígérem többet nem fogok efféle dolgokról írni ebben a blogban, de ezt most muszáj, egy világ tört össze bennem.
*Aki még nem látta végig, de szeretné megnézni, az ne olvasson tovább. És az se, akit nem érdekel az ömlengésem róla, mert ez a bejegyzés innentől kezdve erről fog szólni.*

Múlt héten kezdtem el nézni a sorozatot és tegnap fejeztem be. 5x13 rész van, szóval gyorsan haladtam. Az 5. évad elején azért már gondoltam arra, hogy lehet mégse kéne így egyszerre megnézni az összeset, mert hogy annyira de annyira jó, hogy ha vége lesz akkor végem lesz. Na de csak megnéztem ebben a gyors-egymás utáni tempóban. Én az egész sorozat alatt arra vártam, hogy Arthur tudja már meg, hogy Merlin varázsló, egész végig Arthur reakciójára voltam kíváncsi (úgy amikor nem haldoklik), de hát ezt hiába várhattam. Épphogy megtudja már meg is hal. Hálásan köszönöm BBC, ezt jól összeraktátok. Idézőjelben. Viszont ezt az egy csalódottságomat leszámítva nagyon szép rész volt az utolsó, és nagyon szomorú is. Igazából az 5. évad utolsó részéig nem is igazán értettem mitől dráma a sorozat, de akkor mindent megértettem. Ahogy Arthur haldoklik Merlin karjaiban és megköszön neki mindent amit eddig tett annyira de annyira szép és megindító. És a legvége, amikor már a jelenben járunk és kiderül, hogy Merlin halhatatlan és még mindig Camelot közelében jár magányosan arra várva, hogy Arthur visszatérjen. Ez az igazi dráma. Ez Merlin drámája. Igazából én konkrétan utálom ezért a BBC-t, hogy így kellett végződnie, ennyire unhappyend módon. És a sárkányt is utálom amiért reményt adott Merlinnek, hogy Arthur még visszatér és szüksége lesz rá. Mondjuk a sárkányt már a kezdetektől utáltam, valahogy olyan ellenszenves volt nekem mindig is. Csodaszép vége lett, de amilyen szép annyira szomorú is. Bele se merek gondolni, hogy eredetileg az utolsó részt 2012. december 22.-én vetítették le, azaz Karácsony előtt, mert nem egy ember kapott sírógörcsöt a végén és tette tönkre (vagy legalábbis rontotta el a Karácsonyát) ez a befejezés. Én úgy bőgtem mint egy kisgyerek, már a befejező rész elején elkezdtem és a vége után 3 órával hagytam abba. Ciki vagy nem, én vállalom, soha  filmen még nem sírtam így, a Titanic egy vígjáték ehhez képest. Másnap este is rámjött a sírás ez miatt, akkor 2 órán át tartott. Azt bánom csak igazán, hogy nem kezdtem el a kezdetek kezdetén (2008-ban) nézni ezt a sorozatot, mert akkor 5 évig tartott volna a varázs, nem pedig 2 hétig. Ezt bánom a leges-legjobban, hogy elsiettem. Meg azt, hogy Arthur meghalt, meg hogy Merlinre az örök magány vár, meg hogy nem lesz 6. évad, mert Colin és Bradley tovább akar lépni. Jelenleg ha valaki kérdezi, ez a leges-legkedvencebb sorozatom (igen, még a Supernaturalt is felülmúlta) Egyszerűen imádom őket, ha rá gondolok még mindig sírhatnékom van. Nem tudom lesz e valaha olyan sorozat ami ezt feledtetni tudja velem, de az is biztos, hogy nem ez volt az (első és) utolsó alkalom, hogy végignéztem Merlin és Arthur botladozását. ♥

Íme egy gyönyörű búcsú-videó arról amit átélhettünk ez a csodálatos sorozat alatt:

És, hogy még nehezebb legyen feldolgoznom ezt a veszteséget azzal kínzom magam, hogy a laptopomon és a mobilomon és Arthur&Merlin hátterem van. :')

Csalódottság ²

Csak nem bírtam ki és ma ráálltam a mérlegre. Dettó ugyanannyit mutatott mint két kibaszott hete. Az elmúlt két hétben szinte minden másnap aerobicoztam, jó intenzív órák voltak, mindig megizzadtam, nem is kicsit, itthon felüléseztem meg guggolgattam, emelgettem a lábaimat, közben meg alig eszek, mi a szar van velem??? Oké, nem azt mondom, hogy koplalok, mert nem, napi 800 kcal mindig megvan,  de akkor is... nem hamburgeren meg csokin élek. Hétfőn még a szűztea kapszulát is elkezdtem szedni... Nem csodát várok, mert tudom, hogy két hét alatt nem történik sok minden, de azért 1 kg mínuszra számítottam... minimum. De nem, semmi... És, hogy rontsak a helyzeten ma még elmentem farmergatyát venni, mert kiszakadt az előző. (Természetesen azért, mert összeér a két hatalmas combom és szépen a súrlódás kikoptatta) Lényeg a lényeg alig találtam olyant ami tetszett is és jó is volt rám, mert a legtöbből már csak 26 meg 27-esek voltak... mikor leszek én akkora? Soha. Ja és a nadrágpróbálgatás (a héten másodszorra) előidézett egy >undorodom magamtól< címszavú pánikrohamot. Esküszöm nálam ez az egész csak egyre rosszabb lesz, nem birok ránézni a testemre, felgyorsul a szívverésem, alig kapok levegőt és a sírógörcs kerülget. Nagyon szar, nem tudom mi változott bennem (mert kívül semmi), nem tudom mitől alakult ez ki nálam. Egy a biztos: nem akarok több pánikrohamot a testem miatt. Nem fogom feladni, még minimum 2-3 hétig csinálom ezt az aerobicos-edzéses dolgot, de ha akkor sem lesz semmi változás, akkor komolyan el fogok gondolkozni azon, hogy hagyom a fenébe az "egészséges életmódot" és csinálom úgy ahogy régen is, nem eszek és kész. Nyilván ez jobb a testemnek ami most zajlik, de nem érdekel, mert elsősorban fogyni akarok, ha ez nem megy az egészségem rovására az csak bónusz. Komolyan nagyon csalódott vagyok jelenleg , legszívesebben átaludnám az egész holnapot, de helyette az edzőteremben töltöm majd a délutánt. De én már nem tudom melyik ér többet...

    Szűztea kapszulával egyébként van bárkinek bármi tapasztalata? 

    És a Hoodiát próbálta már valaki? 

Az aktuális terv

Tudom, hogy egy hét alatt nincs eredmény, de olyan rossz szembesülni vele. Ha sportolok akkor másnap mindig többet mutat a mérleg mit előzőleg, akkor is, ha csak nagyon keveset eszek. Ezt már máskor is észrevettem és utána is jártam a google segítségével, hogy miért van ez, és másoknál is előfordul e, és arra jutottam, hogy nem én vagyok az egyetlen. Viszont arra nem derült fény, hogy miért is van ez. Minden esetre nagyon bosszantó. Tényleg az lenne a legjobb ha csak havonta egyszer mérném magam, vagy akár két hetente egyszer, de nem birom megállni...
Egyébként arra jöttem rá, hogy egyre jobban gyűlölöm magam. Elképesztő módon elkezdett idegesíteni a saját tükörképem látványa. Régen ilyen nem volt... most valahogy magamra sem birok nézni, amit nehéz megoldani az aerobic teremben. De próbálok beállni mindig valaki háta mögé. Ó és amikor ugrálunk... ahogy hullámzik a hájam... az az érzés... sírni tudnék ott, abban a percben. De nem baj, a cél szentesíti az eszközt. I will be so fucking skinny you will cry.

Aktuális terv:

-heti 4 nap intenzív edzés (aerobic)
-az aerobic mentes napokon otthon felülések és guggolások végzése
-az edzés-napokon napi 3x étkezés: reggeli, ebéd, és edzés előtt 1,5 órával valami könnyű étel elfogyasztása (összesen 800 kcal értékben, tehát pl. reggeli 300 kcal, ebéd 300 kcal, edzés előtt 200kcal)
-az edzés-mentes napokon a bevitt kalóriamennyisége nem haladhatja meg a 600 kcalt. (ami azt jelenti, hogy lehet 0 de akár 600 kcal is)
-minél egészségesebb ételek választása! semmi műkaja (zacskósleves és társai....)
-csokit maximum hetente 1x szabad enni, és nem ám befalni egy tábla milkát! max 3 kocka (persze a kalóriamennyisége beépítve az aktuális napi adagba)
-mérlegre állni hetente 1x szabad az arra kinevezett nap reggelén (szombat)
-centivel méricskélni magam havonta 1x szabad (minden hó 30.-án este)
-nem elkeseredni (és befalni a hűtőt) ha nem látható a fejlődés egy vagy akár két hét után sem (keep going!)
-nem depizni, minél több időt tölteni emberek között és mosolyogni!
-no cry, no self harm

Aerobic

Vettem egy 12 alkalmas aerobic bérletet. Régen, 1-2 éve nagyon sokat jártam aerobicra, hetente 2x-3x tuti elmentem, aztán valahogy átszoktam a spinningre. Szerettem a spinningben, hogy érezhetően nőtt az állóképességem óráról-órára. Először csak az óra felét bírtam rendesen megcsinálni, majd egyre többet, és végül könnyűszerrel ment az egész. A probléma csak az volt, hogy normálisan ettem e mellet és így nem sokat fogytam, ami elvette a kedvem az egésztől és abbahagytam az edzést. Amikor koplaltam és nem mozogtam többet fogytam, mint evéssel és mozgással. Nyilván az utóbbi esetben sokkal egészségesebb voltam, de ez nem érdekelt. Most viszont érdekel. Nem akarom többet bántani magam, nem akarom azt az életet folytatni amit eddig éltem. Fel fogom állítani az étrendemet ami mellett fogyni lehet, de sportolás közben sem leszek rosszul. Tegnap az aerobic óra felénél majdnem elájultam. Nagyon sok olyan valóságshowt láttam már amiben kövér embereket fogyasztanak le, és ők van, hogy edzések alkalmával hánynak, leülnek, hogy nehogy elájuljanak és soha nem értettem ezt, mert én tényleg sokat edzettem régen, az aerobic és spinning mellett sokat futottam és kondiztam is, de velem ilyen rosszullét még soha nem fordult elő. Tegnap viszont elkezdett forogni velem a világ, és le kellett guggolnom pár percre, hogy jobban legyek. Úgy tettem mint aki fújja az orrát meg ittam egy kis vizet, mert nem akartam, hogy odajöjjön hozzám az edző megkérdezni, hogy jól vagyok e. Mindenki szépen csinálta a gyakorlatokat, nálam sokkal ducibb és idősebb nők is, én meg az óra felénél kivoltam. Idáig jutottam... 22 évesen nem birok végigcsinálni egy aerobic órát... szégyen. De a végére összeszedtem magam és csináltam tovább. Óra után ettem sushit. Előtte kellett volna, akkor lehet nem lettem volna rosszul. Na mindegy, az az egy biztos, hogy szépen meg fogok tervezni mindent. Azokon a napokon amikor edzek kicsit több kcalt eszek, de az edzés mentes napokon 600 kcal körül fogok enni. De erről még írok majd egy posztot. Javítanom kell az állóképességemen, mert most egy lötty vagyok.
A másik dolog meg az aerobickal kapcsolatban, hogy mivel minden irányban tükrök vannak egész végig láttam magam, és hát csöppet kiakadtam. Ez most lehet hülyén fog hangzani, mert tudom, hogy nagyon kövér vagyok és fogynom kell, de most szembesültem konkrétan azzal, hogy mennyire hatalmas, hájas csípőm van. Voltak hasonló magasságú lányok is az órán mint én és így össze bírtam hasonlítani magam velük, és kb. dupla olyan széles vagyok mint ők... szörnyű.
Mindezek ellenére boldogabbnak érzem magam mint 2012-ben voltam. Nem azt mondom, hogy boldog vagyok, de boldogabb mint voltam, és úgy érzem, végre jó úton járok. 

2013.

2013. Elmondhatatlanul vártam ezt az évet. Nagyon-nagyon nagyon. És végre itt van. Hogy változott e valami? Külsőre talán nem. De bennem sok minden. Szó szerint ahogy éjfélt ütött az óra minden olyan dolog tovaszállt belőlem ami 2012-ben nyomasztott. A sikertelen próbálkozások a fogyással, a vizsgák nehézségei, a családi problémák. Minden. Hirtelen elillant. Én belül nagyon készültem erre az évre, de azt még én sem gondoltam, hogy így varázsütés szerűen tényleg minden jobb lesz.
Nem kívánom a kaját. Régen volt velem ilyen. Egyszerűen nincs kedvem enni. Eszek azért, de csak keveset és nem is kívánok többet. Olyan jó ez így, remélem kitart majd egész évben.
Tegnap épp egy stresszes helyzetbe kerültem és próbáltam nem felhúzni magam. Nem mondom, hogy tökéletes sikert arattam,mert attól még távol állok, de nagyon jól esett volna megvágni magam és mégse tettem. Pont azért, mert ez már 2013. Ez az év jó lesz, sőt mi több pazar!
31.-én buliztunk a csajokkal, de csak lightosan, így nem voltam másnapos elsején és még tanultam is. Tanultam! Én még soha nem tanultam elsején. Soha.
Venni fogok jövő héten egy aerobic bérletet is, és edzeni fogok. A január a tanulásról és az edzésről fog szólni. Annyira jó kedvem van most. Tényleg érzem a változást, és az erőt magamban.
2012 elején is azt mondtam, hogy ez jó év lesz, de akkor csak mondtam és nem hittem benne igazán, most viszont hiszek. 2013, imádlak! ♥