Eper színű felhők

Fáradt vagyok. Nem akarom elvonszolni magam az ágyig. Nem akarok elaludni. Nem akarom, hogy újból reggel legyen. Nem akarom, hogy egy új nap kezdődjön. Fáradt vagyok. Csak aludni akarok. Felébredni nem. Aludni... hónapokig. Csak aludni. Talán álmodni... Szeretem az álmokat. Álmomban bárki lehetek. Bárki lehetek és bármit megtehetek. Álmomban ehetek. És reggel azzal a megnyugtató érzéssel ébredhetek, hogy "ez csak álom volt". De most nem akarok felébredni. Csak aludni akarok. Álmomban hercegnő lehetek, delfinekkel úszhatok, táncolhatok, repülhetek. Repülhetek akár egy madár. Egy hatalmas kecses fehér tollú madár. El innen. El messzire. Egy olyan világba ahol minden békés és nyugodt. Ahol nincsenek sztereotípiák amiknek meg kell felelned és mindenki elfogad úgy ahogy vagy. Egy olyan világba ahol mindenki önmagadért szeret. Egy világba ahol nem kell választani a béke és a szabadság között, mert mindkettő létezik egyszerre, egy időben. Idő... álmomban nem létezik az idő. Minden perc örökké tart. Örökkön örökké lebeghetek az eper színű felhők között. Örökkön örökké. Nincs reggel, nincs valóság ami félbe szakítaná a csodát. Csak te létezel, a puha ágyad, és a végtelen. Aludni akarok. Csak aludni és nem félni a holnaptól. Nem félni a világ gondjaitól. Nem félni a kudarctól, attól hogy csalódást okozok. Nem félni attól, hogy nem vagyok elég jó. Félelem nélkül létezni. Küzdelem nélkül, mert már nincs miért küzdeni. Minden úgy jó ahogy van. Minden tökéletes. Minden nyugodt.  Álmomban boldog vagyok. Tulajdonképpen az az egyetlen hely ahol boldog vagyok. Az általam felépített tökéletes világban. Ez a világ bennem van. Boldogság... A boldogság is bennem van.