I'll be fine.

A hétfőre úgy gondolok vissza mint egy álomra. Nem azért,mert annyira jó volt, hanem a szó szoros értelmében mintha csak álmodtam volna az egészet. Vagy mintha nem is velem történt volna meg, hanem egy kivülállóval aki mellett folyamatosan ott voltam. A múlt hét kudarcai után nagyon keményen elhatároztam, hogy nem zabálok többet. De tényleg nem. Így hát hétfőn délelőtt csak egy kis adag vegyes salátát ettem (kukorica, salátalevél, répa), ezzel így el is voltam, készültem a vizsgáimra. Délután tesóm elővette a Karácsonyi sütiket és kitette az asztal közepére. Én meg elgondolkoztam rajta, hogy akkor most egyek e belőle vagy sem. Ha ennék, "csak" egyet ennék, de megéri elkezdeni, kísértésbe vinni magam...? Végül csak megettem egyet... majd még egyet. Erre totál ideges lettem. Berohantam a szobámba, bezártam az ajtót és elkezdtem sírni. Annyira de annyira dühös voltam magamra. És ilyenkor előfordul, hogy bántom magam. Így hát előszedtem egy pengét és a karomon bosszultam meg az akaraterőm hiányát. Ez valahogy mindig lenyugtat. Mintha újra egyensúly lenne a világegyetemben...

Persze a süti attól még a gyomromban volt és az ellen is kellett valamit tennem. Próbáltam hányni,de nekem az iszonyat nehezen megy. Amikor bulímiás korszakom volt akkor is inkább hashajtóztam mint hánytam, bár az utóbbi is előfordult. Totál kivörösödik a fejem ilyenkor, felmegy a vérnyomásom, könnyezik a szemem, de a gyomrom tartalma csak nem akar kijönni. Régebben egy fórumon is leírtam ezeket, mire valaki hozzászólt, hogy "mert nem akarod igazán". Nem akarom igazán!? Én ne akarnám!? Nálam jobban senki sem akarja... minden esetre ez megmaradt bennem, annak ellenére, hogy hülyeségnek tartom, így nagyon hosszan szoktam próbálkozni. Azt is olvastam egyszer régen, hogy a meleg sós víztől hányingere lesz az embernek. Így hát tettem egy próbát. Sós vizet inni nem épp egy kellemes érzés, de a cél szentesíti az eszközt. Nos nekem nem volt tőle hányingerem, pedig jó pár kanál sót raktam abba a vízbe, így ismét próbálkoztam "természetesebb" módon... félsikerrel jártam végül azt hiszem. A biztonság kedvéért azért bekaptam 3 szem stadát is.
Este összevesztem anyával. Nem tudom miért csinálja azt amit, lehet inkább önmagával vannak problémái és rajtam vezeti le, de folyton kritizál. Soha, de soha sem jó neki semmi amit teszek vagy mondok. Most épp azzal jött, hogy járnom kéne valakivel. "Jaaj Penny, miért nem tudsz már összeszedni egy fiút? A te korodban annyi fiú akart járni velem, hogy azt se tudtam melyiket válasszam, neked meg egyetlen kapcsolatod volt csak idáig. Sokkal boldogabb lennél ha lenne valakid. Ez nem normális lányom, hogy nincs barátod. Miért nem vagy egy kicsit nyitottabb...? " stb. stb. stb. A végén az jött ki, hogy ez is csakis az én hibám, nekem kéne megváltoznom, másnak lennem, és hogy valami baj van velem. Ezen aztán felhúztam magam és elkezdtem sírni, mire anya csak legyintett "Már megint sírsz? Nőlj már fel, lányom!" 

A súlyom után ez a másik téma ami a halálom. Igen, egy hosszú kapcsolatom volt eddig, volt egy rövidebb is, amit én azért igenis kapcsolatnak tartok,de voltak úgymond kalandjaim is, amikor elkezdett alakulni valami,de nem lett belőle több. Már előre félek ez miatt is a Karácsonytól, mert a rokonok is mind ezt fogják kérdezgetni, nincs senkid? óóó... Mintha e miatt kevesebbet érnék mint azok akiknek van párjuk. Mintha ez egy szörnyű, rossz dolog lenne amin amilyen gyorsan csak lehet változtatni kell... Én nem akarok most pasit. Mások akarják, hogy legyen és nem én. Egyáltalán nem vágyom rá, és csak azért, hogy megfeleljek nem fogok ezen változtatni. (Nem mintha csak csettintenék egyet és máris itt teremne a szőke herceg...) Ebben a lelki és testi állapotban amiben most vagyok abszolút szükségtelennek érzem, hogy még egy dolog a nyakamba szakadjon. Majd ha lefogyok... akkor esetleg... talán... De nyilván ezt nem mondhatom el az egész rokonságnak. Ja én egyébként szarul vagyok lelkileg, és gyűlölöm a testem, én magam utálok ránézni, nyilván nem mutogatnám még egy pasinak is, szóval ezért nincs barátom. Nem, nem, inkább csak mosolygok Most nincs, a sulira koncentrálok, de majd lesz... Majd lesz... bár ahhoz sem fűzök sok reményt, hogy valaha is belémszeret valaki. Mindenesetre kösz, anya, hogy érezteted velem, hogy ezen a téren is egy kis szar vagyok. Ezer hála.

Bevettem még 2 szem stadát. Szenvedni akartam. Megérdemlem a fájdalmat. Egész éjszaka a WC-re jártam, megvolt a szenvedés, rázott a hideg és izzadtam a görcsöktől. Aludtam vagy 4 órát összesen. Kedden "jó" volt ez az éjszaka után tanulni. Ha álmos vagyok mindig jobban kívánom az ételt. De sikerült tartanom a 600 kcalt. Narancsot és almát ettem egész nap, este meg egy sajtos kiflit. Volt egy üveg Nutella az asztalon amivel szemeztem,de nem fordult komolyabbra a kapcsolatunk. Büszke voltam magamra, hogy megálltam. Ezért szeretem egyébként a hashajtót. Szó szerint mintha kiűzné belőlem a kaja démonát. Tiszta testet lapot kapok általa.
Ma egy kis adag Interspáros feta sajtos-salátát ettem ebédre, meg vettem egy 1 literes Cola Lightot és azt iszogatom tanulás közben. Mindent összevetve ez a hét eddig jól alakult, egyszer sem léptem túl a 600 kcalt, így reménykedhetek benne, hogy talán sikerül egy ici-picit vékonyabbnak lennem (vagy éreznem magam) majd Szentestén. Talán ha jól jobban nézek ki nem is lesz annyira ciki, hogy nincs barátom.