Vallomás

Sosem beszéltem arról, hogy hány kiló vagyok és mennyi szeretnék lenni, mert egyszerűen ez a halálom. Ha valaki felteszi a kérdést "Ja egyébként hány kiló is vagy?" akkor legszívesebben azon nyomban elteleportálnék olyan messzire amennyire csak lehet. Utálom ezt a kérdést, inkább feküdnék be patkányok közé egy üvegkoporsóba mint, hogy erre válaszolnom kelljen, úgyhogy itt a blogban sem lesz erről szó. Viszont annyit elárulok, hogy én tényleg kövér vagyok. A BMI-m szerint is fogynom kell. És rájöttem,hogy hogyan jellemezhetném magamat a leginkább: tiszta Khloe Kardashian vagyok! Ez nem vicc, az alakom a kiköpött mása, és én is magas vagyok akárcsak ő. Már a valóságshowjuk első részében felfedeztem közte és magam között a hasonlóságot. Sokak szerint Khloe nagyon szép, és ilyennek kell lennie egy nőnek, mert van mit fogni rajta. És másoknál ez nem is zavar,de én neeem, én nem akarok ilyen lenni! Amikor elképzelem magam sosem egy duci csaj jut az eszembe, mindig olyannak látom magam amilyen lenni szeretnék, amilyen legbelül vagyok. Egy szép, vékony, modell alkatú lány. De a valóság más, és a tükrök ezt könyörtelenül közlik velem.

Mindig is én voltam a nagydarab csaj a társaságban. Magas is vagyok, kövér is vagyok. Már általános suliban megkaptam, hogy "hegy", "tehén", "óriás" stb. Igazából akkor ezek még így nem is zavartak, megvoltak a barátnőim akik szerettek úgy ahogy vagyok, és mások meg nem érdekeltek. Gimiben már nem csúfolt senki, de valahogy akkor kezdett el lecsapódni bennem ez az egész.

A magasságomon nem változtathatok, és azt azóta el is fogadtam. De a súlyomon igen, így hát elkezdtem fogyókúrázni. A fogyókúrából aztán koplalás lett, belecsöppentem ana világába, és az internetes oldalak csak még mélyebbre húztak. Sokat fogytam akkoriban. És ahogy jöttek a dícséretek "látom fogytál", "jól nézel ki", "húú de csini lettél" stb. csak még jobban arra késztettek, hogy ne hagyjam abba. De egyszer aztán beütött a krach, és újra rendesen enni kezdtem. Híztam. Sokat. Így hát kövéren fejeztem be a gimit. Azon nyáron nagyon le akartam fogyni, jó csajként akartam kezdeni az egyetemet, de valamiért a koplalás már nem ment olyan könnyen mint régen. Ekkor kezdtem hashajtózni és hánytatni magam... Most 21 éves vagyok, és felváltva vannak jobb (koplalós) és rosszabb (zabálós) időszakaim. Kis célokat próbálok kitűzni magam elé, de összesen 24 kilótól szeretnék megszabadulni. Talán ez soknak hangzik,de nem is annyira az,tekintve, hogy én tényleg kövér vagyok.

Itt tartok most. Pontosan ott ahol elkezdtem, csak lelkileg megtörtebben. A folyamatos harc önmagammal kikészített. Nem tudom, hogy ha visszamehetnék az időben újrakezdeném e, vagy felpofoznám magamat és azt mondanám,hogy "Soha! Soha ne kezdj el koplalni! Soha ne tedd ezt magaddal! Fogadd el a tested és légy boldog!". De hiába, már késő. Nyakig benne vagyok. Az egész életem az evés és a fogyás körül forog. És boldog csak akkor lehetek ha attól a fránya 24 kilótól megszabadulok. Minden egyes leadott kilóval egy lépéssel közelebb a boldogsághoz. Hiszem, hogy meg tudom csinálni. Hiszek magamban.