Minden a régi...

Nemrég sétálgattunk a gimis barátnőimmel a belvárosban, és összefutottunk az egyik volt tanárunkkal. Leálltunk vele beszélgetni, és azt mondta semmit sem változtunk gimi óta. Ez egy kicsit elgondolkoztatott... Gimi óta 4 év telt el. És én tényleg semmit sem változtam. Ugyan az az elveszett kis tini vagyok aki a helyét keresi a világban. Ugyanúgy a kaja világában élek mint akkor is. Külsőre sem változtam semmit. Még mindig egy kövér kislány vagyok. Nem akarom, hogy a következő 4 év után is azt érezzem, hogy minden maradt a régi. Tulajdonképpen nem olyan rossz ez. Szerettem tini lenni, sőt az volt az egyik legszebb időszak az életemben. Szabadnak éreztem magam, aki bármit megtehet, és bármit meg is mertem tenni. De vannak korszakok az ember életében és az nem normális ha valaki leragad egy múltbeli énjénél, és ahhoz ragaszkodik foggal-körömmel. Mert én azt csinálom... Egyszerűen nem fogtam fel, hogy annak a korszaknak már vége és tovább kellene lépni. Még mindig úgy öltözködöm mint gimiben, ugyan úgy hordom a hajam, és normálisnak érzem, hogy nincs tiszta jövőképem. Pedig 21 évesen az ilyen dolgokat már maga mögött kéne, hogy hagyja az ember. Leragadtam egy világban és nem tudom, hogy hogyan másszak ki belőle. A szívem mélyén tudom, hogy most az lenne a dolgom, hogy építgessem a jövőm, az egyetemre koncentráljak, és párt találjak magamnak, de valahogy nem merek belevágni a való világba. De érzem, hogy szükséges és akarom is, csak félek, mert ez a világ amit felépítettem annyira kényelmes számomra...
Igaz úgy akartam kezdeni a felnőtt életemet, hogy már elértem az álomsúlyom és egy bombanő vagyok, de erről már lekéstem, de soha sem késő változtatni. 1. Elérni az évekkel ezelőtt kitűzött cél(súly)t.
Azért ezen négy év alatt már egész szépen kirajzolódott bennem, hogy mi szeretnék lenni ha nagy leszek, így bizonyos értelemben van jövőképem, de ez közel sem teljes, így a második pont 2. Tökéletesíteni a jövőképemet ,hisz csak akkor tudok a jövőm érdekében cselekedni, ha tisztába vagyok azzal, hogy mi is a célom. Következő feladatom, hogy megpróbáljak egy ici-picit elfogadóbb lenni magammal szemben, mert basszus senki nem tökéletes, így hiába próbálkozok, én sem lehetek teljesen az 3. Önbizalmat gyűjteni.  Továbbá a társas kapcsolatok kialakítása érdekében kicsit 4. Nyíltabbnak kell lennem.
Nos egyelőre ezek a dolgok épp elég nehezek számomra, úgyhogy nem is bővítem a listát. Talán még azzal, hogy nem úgy öltözködni mint egy hippi és egy emo keveréke, hanem kicsit nőiesebbre venni a figurát, mert már nő vagyok, nem pedig egy tinilány.