Két hét Karácsonyig

Tavaly Karácsony előtt rekordot döntöttem, akkor fogytam -egész pályafutásom alatt- a legkevesebb idő alatt a legtöbbet. Nevezetesen négy hét alatt tíz kilót. Bekattant valami nálam és úgy voltam vele, hogy nem leszek idén is dagadt a karácsonyi képeken. Elterveztem, hogy miket eszek, mennyit edzek és be is tartottam. Még 24.-én és 25.-én sem ettem sokat, pedig úgy terveztem, hogy ha minden jól megy, akkor azon a két napon elengedem magam, és 26.-ától folytatom. De egyszerűen annyira belendültem, hogy nem akartam Karácsonykor sem enni. Mindenből csak egy picit. Egy ici-pici mézes alma és dió, ici-pici bableves, ici-pici sülthal, és még annál is kevesebb bejgli. Tényleg csak pár falat volt és ráadásul ennek fele a WC-ben landolt. Nem szoktam hánytatni magam, de akkor olyan szépen ment minden, nem akartam elrontani. Annyira büszke voltam, és szépnek éreztem magam. Szép is voltam. Ha ránézek a tavalyi képekre folyton azon kezdek agyalni, hogy hogyan építhetnék egy időgépet, hogy visszamenjek és ne rontsak el mindent.

Tizenkét kilóval vagyok több mint amennyi tavaly Karácsonykor voltam. Tizenkettővel. Idén is hasonló szép  fogyást terveztem a Karácsony előtti négy hetes időszakra, de most valahogy nem jött össze. Két hete négy kilóval kevesebb voltam mint most. Azóta volt pár binge, de azért jócskán kapkodtam be stadát is és azt hittem kicsit sikerült kompenzálnom, de tévedtem. Szánalmas.
Egyszerűen nem bírom elviselni ha a közelemben van valamilyen édesség, vagy péksütemény, amit tudom, hogy nem ehetek meg. Csak arra tudok gondolni, hogy ott vár kint a konyhában a nutella és szinte hallom ahogy hívogat, így inkább elpusztítom, befalom, csak hogy tűnjön már el, és ne kelljen folyton arra gondolnom, hogy ott van és úgyis meg fogom enni. Úgyis meg fogom enni, miért ne enném meg akkor most az egészet?

A tavalyi énemet akarom, aki erős volt, és vissza tudta utasítani a kaját, aki abból nyert erőt, hogy látta a fejlődését, hogy egyre laposabb a hasa, hogy egyre kevesebbet mutat a mérleg, hogy egyre több ruha rájön, hogy egyre többen dicsérik meg, mert jobban néz ki és, hogy egyre boldogabb... Bár vissza tudnék menni megmutatni annak a lánynak aki négy hét alatt tíz kilót adott le, hogy mi lesz vele, ha újra elkezd enni, hogy milyen gusztustalan, undorító dagadék lesz belőle, és rátetoválnám a testére, hogy Ne egyél! Bárcsak vissza tudnám valahogy hozni azt az énemet. Bárcsak...

Hétvégén buli volt. Az alkoholtól mindig fáj a hasam, így buli után hazafelé mindig eszek valamit. Nálam ez egy szabály. Buli után szabad ennem valamilyen pékárut. Már a buli kezdetén eldöntöttem, hogy a Mekiben fogok egy sajtburgert venni. Amint ezt elhatároztam, egész este másra se bírtam gondolni. Annyira vártam már, hogy beszélgessünk a csajokkal, nevessünk, táncoljunk, de amint a sajtburger befészkelte magát az agyamba, már csak azt vártam, hogy legyen vége az egésznek, hogy megehessem végre a sajtburgeremet. Hát normális vagyok én? Kajavilágban királynő lennék.

Két hét maradt Karácsonyig. Két hét alatt még lehet fogyni... Lehet ha nem rontok. De én már nem bízom magamban. Amit az utóbbi időben műveltem annyira undorító, és hihetetlen, hogy ez én vagyok, hogy én ennyit tudok zabálni. De ugyanakkor az a lány is én vagyok, aki négy hét alatt tíz kilót fogyott. Nos...melyik énem kerüljön előtérbe? Azt hiszem az előbbit jobb lesz ha szíven szúrom.

Emlékeztetőül a szabályok a következő két hétre:

Heti 2 nap fast.

Fast utáni napokon 800, egyéb napokon 600 kcal engedélyezett.

Heti min. 2 alkalom intenzív edzés.

No Binge. No Purge.